Agilis Szoftverfejlesztök Egyesülete

Forrás:

Agilis Módszertanok Adoptálása

A felmérésben részt vettek: 512 fő (2005-ben: 232)

A felmérés lezárult: 2008. februárban

Összehasonlítva a 2005 és 2008 évi eredményeket, látható, hogy az agilis mozgalom ismeretlensége csökkent, miután 2008-ban a szervezeteknek csak 13%-a nem ismeri ezt. A módszert teljes körűen alkalmazók aránya megduplázódott az utóbbi években, és eléri a 17%-ot. Az összes alkalmazási szint együttesen mostanra 56% lett, a 2005 évi 41%-hoz képest. Az alkalmazásnak ezt a növekedését a témában végzett más felmérések is igazolják. Néhány kritikus vélemény természetesen vitatja ezeknek a felméréseknek a tudományos voltát, de én meg vagyok győződve, hogy ezek hasznosak, mert képet adnak a szoftver fejlesztés fejlődéséről. Az agilitás növekvő népszerűsége látszik az Indeed álláskeresési adatok trendjéből is.

Az agilis szoftver fejlesztési folyamatok áttekinthetőségének és elfogadottságának ez a javulása a legutóbbi időkben óvatosságra kell, hogy intsen bennünket az agilis elfogadottsági felmérésekkel szemben. Amikor egy szoftverfejlesztési módszer elfogadottsága nő, nő az alkalmazó intézmények száma, de a valóságos, gyakorlati alkalmazása a módszernek csökken. A felmérésekre gyakran a valóságos helyzet helyett az általánosan helyesnek elfogadott válaszokat adják. A felső vezetésnek az a törekvése, hogy az új módszerek alkalmazását ráerőltessék olyanokra, akik nem szívesen változtatnak régi szokásaikon, nem vezet jó eredményre. Ez még fokozottabban igaz olyan esetben, ha a projektek nem kapják meg a szükséges többletforrásokat az átmenet támogatására.

Így hát átmeneti korban élünk egy olyan periódusból, amikor az agilis módszereket alulértékelték, egy olyanba, ahol esetleg túlértékelik azokat. Korábban sok fejlesztő nem is merte az általa követett módszert nyíltan agilisnak, vagy extrém programozásnak nevezni, mert a menedzsere ezt kalóz tevékenységnek minősítette volna. Egy 2006 évi Forrester jelentés megállapította, hogy az agilis módszer elfogadottsága az Egyesült Államokban és Európában 17% egy felmérés szerint, melyben 1078 IT döntéshozó vett részt. De ezt kiegészítették azzal, hogy

"… miután az agilis módszereket gyakran a legalacsonyabb fejlesztői szinten alkalmazzák, könnyen lehet, hogy ezek a 'radar alatt repülnek'. Tehát valószínű, hogy a döntéshozók nincsenek pontosan képben, hogy a fejlesztő teamek pontosan milyen módszer szerint dolgoznak. Ezért Forrester úgy gondolja, hogy a valóságos elfogadottsági szint magasabb, mint a tanulmányban megjelentetett érték." Ma viszont vannak cégek, amelyek úgy tesznek, mintha agilisak lennének, de valójában nem alkalmazzák a módszer lényegét.

Azt is érdekes észrevenni, hogy az elutasítás mértéke hasonló mindkét felmérésben. Ez azt jeleni, hogy azoknak a cégeknek az aránya, melyek a módszert ellenzik, változatlanul alacsony. Azt is látjuk, hogy azoknak a cégeknek az aránya, melyek a részleges bevezetés állapotában vannak, még mindig magasabb, mint azoké, akik részlegesen alkalmazzák a módszert. Ez azt is igazolja, hogy a cégek inkább fokozatosan vezetik be az agilis módszereket egyre több projektjükbe, és nem egy nagy bevezetési akcióval egyszerre. Az agilitás az iterációról szól és az inkrementális megközelítésről, és ezt kell a folyamatok megváltoztatásakor is alkalmazni.

Ha az eredményeket más, 2007-ben végzett felmérések eredményével hasonlítjuk össze az agilis módszerek elterjedésére vonatkozóan, akkor a Methods & Tools közvélemény kutatás eredménye ezekkel jól megegyezik. Az 56%-os elfogadási arány (48% pilot-projektek nélkül) kismértékben alacsonyabb a VersionOne felmérés 73%-os eredményénél, és Scott Ambler felmérésének 69%-os eredményénél. A mi százalékadatunk azokra a cégekre, amelyek minden projektjükben agilis módszert alkalmaznak: 17%, és ez nagyon közel áll a VersionOne 15%-os értékéhez a 100%-ban agilis módszert alkalmazókra.

Az kétségtelen, hogy az agilis megközelítés fontossága nő a szoftverfejlesztő közösségben. Amit még elfogulatlan hozzáállással fel kell mérni, hogy ez a fejlődés hogyan jelenik meg a szoftverfejlesztési projektek sikerességében, hiszen ez az, ami végül a legtöbbet számít.